Rendkívül nagy az ellenállás a kórházak privatizációjával szemben. Főleg az orvosok részéről. Egy kicsit boncolgatom a témát.

A 90-es évek közepén privatizálták a körzeti orvosi és a fogorvosi rendelőket. Mit tapasztaltunk? A korábban közalkalmazott orvosok lényegesen jobban kerestek mint előtte, a TB-nek pedig ugyanannyiba került, mint korábban. Miért volt ez így? Személyes ismereteim vannak a témában:

Kis falu Heves megyében, két körzeti orvosi körzettel. A két orvos házaspár. A két rendelő egy épületben van, mindkettőhöz tartozott egy-egy ápolónő, egy-egy orvos írnok és egy-egy takarítónő. A könyvelést pedig a hivatalban csinálták, amit ellenőrzött a pénzügyi osztályvezető, meg a belső ellenőr. Tehát a rendelő, és ezen keresztűl a falu összesen 9-10 embert tartott el. A privatizáció után elküldték a két írnokot és az egyik takarítónőt, a könyvelést kiadták és érdekes módon, azt követően is el tudták látni a betegeket. Magyarán, amint tulajdonosok lettek, racionalizálták a működést, a pazarló gazdálkodást megszüntették. Tehát előkerült a tulajdonos és ezzel együtt a tulajdonosi szemlélet.

Manapság mi megy egy klinikán, vagy a kórházakban? Mindenki ott lop, ahol tud. A rektor, meg a felső vezetés leveszi a beszállítókat. Itt nyugodtan számolhattok a szerződéses érték 10%-ával, amit kenőpénzként zsebre tesznek. A beszállítók persze ezt bekalkulálják az árba, amit az állam fog kifizetni. A klinika vezető professzornak, az adjunktus stb. uraknak "saját" ágyaik vannak, ahol a privát betegeiket látják el, privát pénzért, állami költségre. A többi orvos ugyanígy állami erőforrásokat vesz igénybe a magán betegeinek: beküldi az állami intézménybe labor, stb. vizsgálatra, a tízágyas kórterem helyett kétágyasba teszi, a drágább műtéti megoldást is megkaphatja a privát beteg, stb. stb.

Nem véletlen tehát, hogy az orvosok tiltakoznak a privatizáció ellen legélesebben.